2010. február 17.

Pancake day avagy holland palacsinta újragondolva

"Olyan dejavu érzésem van" - mondogatta ApaMackó, mikor ízlelgette az első pár falatot. Én csak hümmögtem, valami olyasmit mondhattam, hogy igen, ettetek már hasonlót. Fantasztikus memóriával megáldott Nagymackónk a második falat után bedobta a tutit: "Igen, megvan, Hollandiában ettünk ilyet!"
Majdnem lefordultam a székről. Ugyanis pontosan 8 évvel ezelőtt, valóban Hollandiában ettünk ilyet, és akkor a zsenimaci még csak 4 éves volt... (Mondtam, hogy félelmetes memóriája van!)

Az étteremben hagyományos palacsintán készítették el, talán nem volt rajta ennyi sajt... Nekem azonban nem volt kedvem és sajnos időm sem 60 db palacsintát sütni. (Nálunk, ez a minimum (!!!) mennyiség ebből a mennyei mannából.) Ezért gondoltam egyet, és egy kicsit sűrűbb, amerikai palacsintára emlékeztető tésztát kevertem ki.

Lássuk, mi is került a tésztába:
100 gr rétesliszt
150 gr sima fehérliszt
3 tojás sárgája
3 cs. vaníliás cukor
3 késhegynyi szódabikarbona
3 ek olaj
250 gr marscarpone sajt
6 dl tej

Ez a keverék pihent egy éjszakát a hideg speizban. Másnap hozzáadtam:
6 tojás fehérjét felvertem kemény habnak, óvatosan belekevertem.

A legnagyobb tepsimet kiolajoztam, beleöntöttem a masszát. 160 C fokos sütőben addig sütöttem, amíg a teteje éppencsak egy picit halványbarna színt öntött. Ekkora a tészta már "megkötött". Kivettem.
A tetejére a következők kerültek:
200 gr brie sajt (President, sajnos nagyon íztelen volt, ezért is végezte a palacsintán)
50 gr parmezán (lengyel, nem túl karakteres, lágy ízű)
2 alma vékonyra karikázva
100 gr bacon kisütve
juharszirup

Bevallom, akkor, ott az étteremben, csak udvariasságból ettem meg, nem akartam holland barátunkat megbántani, olyan meleg szavakkal ajánlgatta. A sós-édes-húsos variációtól minden hajam szála az égnek állt. Most azonban nagyon ízlett, vagy az ízlésvilágunk, vagy a gasztro kultúránk fejlődött nagyot, nem tudom. Biztos vagyok benne, hogy lesz ismétlés, már újabb variációkon gondolkodom. :-)