2010. szeptember 20.

Marhanyelv vadász módra (erdei gombás-vörösboros)

Egy nagyon kedves barátunk szerint marhanyelvet nem illendő enni, mert olyat rendes ember nem eszik, ami már más szájában is volt. :-)
Megfontolandó gondolat, azonban nekem nagyon kellemes gyerekkori emlékeim vannak egy tejszínes-gombás marhanyelv raguról Édesanyám konyhájából. Tulajdonképpen erre készültem, amikor is kezembe akadt az Egri Bikavér és a vegyes erdei szárított gomba zacskója. Akkor már tudtam, többet kell kihozni ebből a hármasból.

Előljáróban néhány szó a "jó öreg" Egri Bikavérről. Mintha mostanában mostoha gyermeke lenne az egyre jobb magyar borvilágnak. Pedig sokáig zászlósa volt, meghatározó karaktere, sőt, talán nemzetközi szinten is az egyik legismertebb borfajtánk. Manapság annyi új borfajta van, hogy lassan feledésbe merül. Pedig íze nagyon karakteres, egyedi, talán túlságosan is "szögletes"-nek tűnik manapság, a sok új divatbor mellett. Ezekkel sincs bajom, csak annyi talán, hogy a divat szele ne söpörje el a régi jó - és értékes - portékáinkat.

Hozzávalók:
- egy megtermett marha nyelve (kb. 1,2 kg)
- 50 gr szárított gomba
- 4 dl vörösbor Egri Bikavér
- fűszerek:
csipet köménymag, 3-4 babérlevél, 10 szem rózsabors, 6-8 borókabogyó, csipet kakukkfű, 3 tk szárított fekete áfonya

Általában friss gombát használok. Most azonban kedvet kaptam kipróbálni a szárított, erdei gombát. Mivel áztatni kell felhasználás előtt, ezért annyi vörösbort öntöttem rá, hogy éppen ellepje, s tettem a borba 3-4 szem szegfűszeget is. Míg ázott, megfőztem a marhanyelvet, sós, babérlevéllel, köménnyel ízesített vízben.

A kismackók miatt apróra daraboltam a marhanyelvet, azonban sokkal mutatósabb, ha csak 1 cm széles szeletekre vágjuk. Egy lábosba beleszórtam a kiázott gombát a vörösborral, fűszereztem:
teatojába tett rózsaborssal, kakukkfűvel, borókabogyóval. A szárított áfonyát beleszórtam szabadon, azt nagyon szeretjük, szívesen esszük a hússal.

A főtt marhanyelvet is belekockáztam a ragu alapba, együtt főttek még kb. egy órát lassú tűzön. A legjobb köret a krokett lenne hozzá, de sajnos idő hiányában nem tudtam elkészíteni (boltit meg ügye elvből nem veszek) így maradt a jó öreg barna rizs.

A marhenyelv helyet természetesen lehet vadhúst is használni, ez egy nagyon egyszerű, gyors, ám annál finomabb recept.

Te szoktál marhanyelvet enni? Hogyan készíted el?



2010. szeptember 17.

Finománián tanulható apró trükkök, avagy élménybeszámoló az amatőr szemével

Várok. Hetek óta várok. Mert nálam sokkal profibb késforgatók voltak ott, gondoltam a tollforgatásban is jobbak, ezért nem én fogom világgá kürtölni  az élményt.

Pedig, ezt az élményt világgá kell kürtölni. Mert olyan nagyon jó volt! Valójában mi is történt? Találkozott tíz lelkes, főzni vágyó ember, akik elbújnak a rohanó világ elől, megállítják az időt és a hobbijuknak élnek. Na, jó, kivétel Zsoltot, akinek ez mégiscsak a szakmája. :-) Meg engem, aki nagyüzemben főzök minden nap 5 emberre, aztán kikapcsolódásként újból nekiállok főzni. Hát, kérem szépen, most mondjátok: noooormális?
Nem csigázom tovább a tisztelt érdeklődőket. Már többször tettem tiszteletemet a Finománián. Voltam télen, hideg tavaszon és most nyáron. Egy szerény élménybeszámoló is fűződik szünni nem akaró grafomániámhoz. Most a RENDHAGYÓ LEKVÁROK ÉS CHUTNEY-k címet viselő kétnapos főzőtanfolyamon voltam.
Élménybeszámolómmal azért hallgattam mostanáig, mert velünk tartott Kaldeneker György is, aki a szakácsok között szerintem unicum. (Remélem, nem olvassa soraimat, mert irulni-pirulni fog.:-)) Én azonban régóta olvasom a receptjeit, számomra nagyon szimpatikus. A személyes benyomás csak erősítette az eddigi véleményemet. Nagyon szeretem, amikor valaki nem a divat után megy, hanem saját útját járja. Gyuri is így tesz, a maga példájával mutat utat az egészséges életmódhoz. Gyuri őszinte, szerény, a blogja is személyíségét tükrözi. A végtelen profizmus árad belőle, olyan ember, aki a részletekben is a tökéletességre törekszik. Mindig szem előtt tartja a környezetvédelmet, visszanyúl az ősi receptekhez, gyógynövényekhez és ugyanolyan bio párti mint én. :-)
Gyuri is megírta az élménybeszámolóját a profi szemszögéből, én az amatőr szemszögéből teszem ugyanezt.

Én csak egy megszállott háziasszony vagyok, akinek hobbija a főzés, a legnagyobb öröme a családja elismerése. Azért megyek a Finomániára, mert apró trükkök százát lehet ellesni. Ezekből válogattam most nektek, egy csokorra valót:

A szépség néha csípős belsőt takar. :-)
Paradicsom héjának lehúzása: csumáját kiszedjük, alul kereszt alakban bemetszük. Lobogó forró vízbe dobjuk egy perc erejéig, majd jégkockával dúsított hideg vizes edénybe szedjük. Nagyon könnyen lejön így a héja.

A chili, a barack és mi jó falat.
A sárgabarack és a chili paprika házasítása: bevallom, ódzkodom a gyümölcs és az zöldség házasításától, mert nehezebben emészthető az étel. Azonban ha Zsoltra hallgatva, a chili paprikát megszabadítjuk a mérgétől (kivágjuk a magházát, erejét) a sárgabarack chutney-nak, olyan fantasztikus friss és intenzív ízt fog kölcsönözni, hogy nem tudjuk abbahagyni az evést! Ez a chutney, egy gombóc vanília fagyival gazdagítva, önmagában, desszertként is megállja a helyét. Természetesen a húshoz is nagyon finom volt. :-) Apropó hús:

Hogyan készítsük el a világ legporhanyósabb csirkemellét?
Egy kicsontozott csirkemellett vékonyan bekenünk pici sóval, fahéjjal (én tennék rá még római köményt is, de most, itt nem volt) és vastagon betekertük szalonnába. Mindkét oldalát 2 evőkanál oliva olajon hírtelen megsütöttük. Kb. 3-3 perc alatt.

Majd áttettük 120 C fokos (előmelegített) sütőbe, ahol további 15 percet (nem többet!) töltött. Hihetetlenül omlós, puha, belül leveses volt! Én még soha nem ettem ilyen finom pipihusit.




Krém pillanatok alatt habszifonból:
Sajnos Zsolt az arányokat nem árulta el. De belekerült, vanília, tejszín, cukor keményítő. A végeredmény olyan típusú krém, amit nem lehet abbahagyni, ami kínálja magát, elcsábít és még a fogyókúránkat is elfeledjük két hétre! :-)

Csábítás felsőfokon.

Késtechnika Zsolttól:
ez sosem hiányzik a "tananyagból". Mert ugye én is, mint a legtöbben, olyan "háziasszonyosan" fogom a késeket. Talán emiatt lehet, hogy Zsolt állandóan aggódik az ujjacskánk miatt. Késtechnikánkat javítgatja, szünni nem akaró türelemmel.
Neki köszönhetően, ma már olyan fantasztikus késtechnikám van, hogy a fiaim is csodájára járnak! :-) Ám, ennyi híresség között én olyan zavarban voltam, hogy azt is elfelejtettem, amit azelőtt tudtam, így aztán néha vicces dolgok kerekedtek ki a kezem alól. :-)

A legvégén két fontos dolog:
Az első számú szabály: ne gyere éhesen a Rosinantéba főzni!
A második számú szabály: idefelé jövet átkeléskor, a kompról dobd be a Dunába minden búdat, bánatodat. Mert ha így teszel, olyan jól fogod érezni magad, mint ahogyan azt mi tettük.

2010. szeptember 16.

Skandallum!

A tavaszi nagy esőzések miatt a fiam osztálykirándulása őszre tolódott. Az erdei iskolával egyeztetve a mostani hétvége jöhetett szóba. 25 kisiskolás gyermek és két felnőttet kell(ene) elvinnie a Volánnak, Bp-től mintegy 80 km-re, Gyöngyösön átszállással.
Ez egy hihetetlenül egyszerű, logisztikai feladatnak tűnik. Első olvasatra. És akkor, ha nem a Volán Busz Zrt-ről van szó.
A tanár nénink azonnal levelet írt a szóbanforgó társaságnak, amit személyesen (!) kézbesített (nem bízva semmit a véletlenre). A levél azért szükséges, mert ún. csoportos jegyet kell vásárolni. Ez idáig rendben is lenne. Levél megíródott, tanító nénink kézbesítené, a Stadionok végállomásnál, ahol az illetékes kartársnőnek kéne dolgoznia, fél 4-ig. De nincs ott! Csak egy azaz egy néni van talpon a Volánnál, aki azonban a Népligeti végállomáson található. Sebaj, ez nem lehet akadály, és tanító néninket is kemény fából faragták, villamosra pattan, átmegy a Népligethez. Levél leadva, megbeszélve, mikor mehet a jegyekért.

Tegnap, az osztály pénzével a hóna alatt megy a jegypénztárhoz.  Itt újabb morcos kartásnő fogadja, kioktató hangon közli:
- Nincs busz, nincs jegy.
- Tessék?
- Két hónappal előbb meg kell rendelni, különben is, a kiszemelt járatra már csak 17 ülőhely van. (Odamenet, és akkor még a visszaútról nem esett szó!) Emlékeztetőül, 27 főről van szó.
- Akkor kérünk mentesítő járatot.
- Az kétszer annyiba kerülne (!) és az sincs.
- Miért?
- Mert nincs sofőr, mert nincs működőképes busz, mert min. egy hónappal korábban meg kell rendelni, mert a buszvezetők beosztása már egy hónapja készen van, és nem hiszem, hogy találunk sofőrt.... - hangoztak a megdönthetetlennek tűnő érvek.
Tanító nénink összeomlik. Gyanút fog. Nézzük meg a visszafelé jövő buszokat, vasárnap estére. Csak késő éjjelbe nyúló busz járat lenne, de a jegypénztáros néni a következő nagyon praktikus tanácsot adja:
- Kedves Tanárnő! Egyeztessen a Gyöngyös Volánnal, a Heves Volánnal és a Mátra Volánnal. Mert a visszafele utat, ők üzemeltetik.
- Hiszen, mi csak kirándulni szeretnénk! - kiállt fel kétségbeesetten tanítónénink.

Felhívja a Máv-ot, hátha legalább Gyöngyösig el tudnánk jutni vonattal. Ott is lepattintják szegényt. Buszt bérelni egy nap alatt? Számunkra nincs lehetetlen, próbáljuk meg! A legolcsóbb ajánlat a net-en: 260 Ft/km + áfa. Az bruttó 325 Ft kilométerenként. Ez oda-vissza: kb. 125 ezer Ft. Mert az "üres" visszautat is meg kell fizetni, és még ún. kiállási díjat is felszámolnak. Ez ugye gyerekenként 5000 Ft utazási ktg-et jelentene pluszban. (Ennyiért kb. 3 órára lehet magán kisrepülőt is bérelni, Budaőrsön....)
Ez, szeptemberben, az iskola kezdés hónapjában nem egy családban megoldhatatlan többletkiadást jelentene... a kirándulásra a pénzt tavaly hónapról-hónapra spóroltuk össze. Tehát, a külön busz nem járható út.

Tanár nénink párja nemzetközi fuvarozással foglalkozik. Poénkodni kezd:
- Ugyan, drágám. Adok nektek egy kamiont. A fuvarlevélre ráírjuk: "a jövő reménysége". Ilyen becses árut még úgy sem vittünk! -  villámló tekintettel néz párjára, ekkor már a házassága is veszélyben van, szegénynek.

Magyarország a "network" országa. Az egyik anyuka protekciót szerez a Volánnál! Igen, protekciót. Segíteni próbál a szerencsétlen jó lélek, fél napon keresztül keresi a megoldást. De a Volán társaságok belső hierarchiájával, bürökráciájával, anarchiájával ő sem bír. Ráadásul, ha 27 ember miatt be is állítanának egy mentesítő buszt, lenne képük felszámítani mind a 45 helyre a díjat.
Igen, ez így van, mert a nyáron a töri táborosokkal megcsinálták.

Kegyelemdöfésként tanár nénink kap egy jó tanácsot. Már most adja le az év végi kiránduláshoz a busz megrendelését, ha biztosra akar menni.

Azt gondolom, a fenti történet jól példázza kis társadalmunk mélyén rejlő problémák halmazát. Nem kivánok tanulsággal szolgálni, ezt a kedves olvasóimra bízom, mindenki vonja le maga...

2010. szeptember 15.

Szilvás koszorú

Vettem egy koszorú formát, természetesen azonnal ki kellett próbálnom, milyen benne a süti. Ez a szilvás egy egyszerű kevert süti, gyors is, finom is, szép is. Tulajdonképpen bármilyen gyümölccsel elkészíthető. Egy trükkje van: ha fagyasztott gyümölccsel készítjük nem folyik szét benne a gyümölcs, finomabb lesz. Ezért én egy órával a süti készítése előtt felkockáztam a szilvát és betettem a fagyasztóba.

A tésztához végy:
25 dkg finom lisztet
25 dkg vajat
25 dkg cukrot (lehetőleg barna, nádcukrot)
1 ek vanília kivonatot és/vagy:
1 ek rumaromát
6 egész tojást
csipet sót
csipet fahéjat
vágott mandula izlés szerint

A tojásokat kettéválasztom, a sárgákat szobahőmérségletű vajjal és a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a vanília kivonatot és a lisztet kanalanként, a fahéjat sem felejtem ki. :-)
A tojás fehérjéből csipet sóval nagyon kemény habot verek, kanalanként óvatosan beleforgatom a lisztes masszába. A koszorú formába kanalazom, megszórom mandulával, beleszúrom a fagyott gyümölcsöt.

Khm, khm, szóval az a tésztamennyiség, ami kimaradt a koszorú formából, egy másik, nagyobb tepsiben csücsült a sütőben. Egy baja van ennek a szép koszorúnak: kicsi!
gyümölcs ültetés :-)

Előmelegített, vízgőzös sütőben, 180 C fokon sütöm ameddig szép színű lesz a teteje! Sajnos nem tudom megmondani, hogy mennyi időt volt a sütőben, mert ott álltam mellette és közben a főzőlapon más finomságok készültek. :-)


2010. szeptember 14.

10 perces vacsora: Vörösboros sült körte camamberttel

Ezt a vacsorát Nigella a "házi istennő" ihlette. A körte receptjét "szokásos" éjjeli vasalásom közben láttam valamelyik műsorában. Nagyon sokáig vártam az alkalomra, hogy az Uramnak elkészíthessem. Mivel a gyermekeink nem szeretik a camambert sajtot, ezért egy gyerkőcmentes estére terveztem ezt a gyors finomságot.
Jó sokáig kellett várnom, de mint tudjuk én kitartó vagyok :-)

Így hát eljött a hőn áhított este, a hűtőnket lágynak semmiképpen sem nevezhető, testes sajtszag lengte be, ezért csak ritkán és igen rövidke időre nyitottam ki már napok óta. :-)
Mindent összevetve, úgy tűnt, minden ideális egy romantikus estéhez. A gyermekeink 2/3-a házon kívül mulat, a sajt megérett, a hangulat tökéletes, s ha még a gyomornedveink is elégedettek lesznek, akkor semmi sincs ami elronthatná ezt a szép estét...
Gondoltam én naívan. Ám, akkor jött Vanek úr a nagy durungjával...  de erre még vissza fogunk térni a vacsora után.

Személyenként egy db camambertet veszek,
a sajtot keresztben bemetszettem,
1 tk mézet csurgattam a tetejére,
sütőbe tettem és 10 percig sütöttem 160 C fokon légkeveréssel.

Személyenként 2 db körtét félbe vágtam, 
egy serpenyőbe kb. 1,5 dl finom vörösbort öntöttem,
hozzáadtam  2 evőkanál mézet,
pár perc alatt megpároltam benne a körtéket.
A visszamaradt szirupban, gyorsan megpirongattam csíkokra vágott mandulát, ezt szórtam a körték tetejére.

Vigyázat, a sajt nagyon laktató. Egy pohár vörösbor segíti az emésztést. Talán a nehéz sajt, és a bor együttes hatása miatt nem akartam hinni a fülemnek, amikor Vanek úrék megpróbáltak bemenni a szomszéd nénihez... éjjel kettőig szórakoztattak minket a rendőrök, naaaaaaaaaagyon romantikusra sikeredett az este.

2010. szeptember 13.

Mini mandarinos túrótorták családi koprodukcióban

Mit csinál egy mérnök a konyhában? Általában mosogat a drágám, villanyt-, sütőt-, gépeket szerel. De most övé lett a főszerep! Apamackó ugyanis felvállalta a süti macerás részét. Ez nem más, mint a sütőpapírból 15 db erős gyűrűt alkotott, sőőőt, a tortácska tésztáját kiszúrta és ráillesztette milliméter pontossággal a sütőpapír hengereket! Váááuuu! Komolyan mondom, ez a recept nélküle nem jöhetett volna létre, mert nekem nincs ennyi türelmem...
Tulajdonképpen ez a sütemény nem sértődik meg, ha egy szép nagy tortaformában készül el. De így sokkal gusztusosabb, szebb, és nagyon kedves barátainknak szerettem volna kedveskedni ezzel a finomsággal.



A torta alapja, a tészta:
1 nagy sárgarépa reszelve
1 dl barna cukor
1 db banán turmixolva
1 dl olaj
1/2 cs. sütőpor
3 tojás sárgája
1 dl rozs liszt
1 dl sima liszt
2 dl rétesliszt
só, fahéj, gyömbér, pici mandarin kifacsart leve, ha túl sűrű lenne a tészta.

Mindezt jól összekeverem. Egy nagy sütőlemezt vastagon kivajazok, vizes kézzel elsimítom a tésztát, igyekszem egyenletesen. Fontos a tortácskáknál, hogy ne legyen ferde az alja.
Kb. 20 perc alatt megsül. (Légkeveréssel, 180 C fokon.)

A túrókrémbe a következők kerültek bele:
25 dkg tehéntúró (25% zsírtartalmú)
1 ek. vanília kivonat
1 narancs héja
4 púpozott tk. zselatin (Horváth Rozi féle)
150 ml mandarin kifacsart leve
6 ek cukor

2 dl tejszín
2 cs. vaníliás cukor
1 cs habfixáló

Tetejére díszitésnek:
1 dl mandarinlé
2 tk zselatin por
1 ek cukor

A túrókrém hozzávalóit összekeverem, kivéve a mandarinlét, a cukrot és a 4 ek. zselatint. Ezeket egy kis lábosba öntöm, lassan megmelegítem. Nem forralom fel, amikor langyosra hűlt, de még nem dermed, habverővel gyorsan a túrókrémhez adom. A kiszaggatott tortatésztára kanalazom, tetejét elsimítom. A hűtőben kb. 1,5-2 óra alatt megköt.
Ekkor kerül a díszítés a tetejére: 2 dl mandarinlét, 2 ek. porcukrot, 3 tk. zselatinport felmelegítek és langyosan a túró réteg tetejére öntöm. Kb. fél óra alatt megdermed.

Tálaláskor színes cukorral díszítem. Kismackók kedvéért csokiforgácsokat is szórok rá, bár szerintem a színes egérkakival sokkal szebb. :-)



2010. szeptember 11.

Reggeli: lélekmelengető sajtos-diós csigák

Arra ébredni, hogy több mint három napja csak esik... és ráadásul most úgy dübörög a tetőn, hogy még az álmot is kiveri a szememből, nem a legjobb napkezdés.

Ezért arra gondoltam, valami -bensőnket- is átmelengető tartalmas reggelit kell varázsolnom a család asztalára, ellenkező esetben... huhhh, bele se merek gondolni! :-)


Álmosan bekukkantottam a hűtőmbe és ezeket találtam:
2 csomag leveles tészta
1 üvegben pucolt dió (3 marékkal használtam belőle)
1 tálkányi házi krémsajt (20-25 dkg-nyi lehetett)
1 csomag reszelt sajt (20 dkg).

Ez összesen négy. Azt mondják a szakácsok, négy összető elegendő egy jó recepthez. Nos, a végeredmény őket igazolta.
Sütőt bekapcsoltam 180 C fokra.
Leveles tésztát kinyújtottam. A házi krémsajtot (kb. 20-25 dkg lehetett) összekevertem:
csipet sóval
csipet őrölt római köménnyel
2 csipetnyi őrölt gyömbérrel
1 gerezd szétnyomott fokhagymával
3 marék darált dióval.
Ezt rákentem a leveles tésztára. 10-10 dkg reszelt sajtot szórtam a tésztákra. Feltekertem. Kb. 1 cm vastag karikákat vágtam. Sütőpapírra tettem, és kb. 20 perc alatt megsütöttem.

Jó sok paradicsommal ettük. Hmmm, mégiscsak jól indult ez az esős, lehangolós, szürke nap!