2011. augusztus 14.

A legjobb dolog ami egy zöldparadicsommal történhet: kalandjaink sósan, édesen

Ezt a bejegyzésemet Notburga-nak ajánlom, mert ő adta az alapötletet. Annyira felvillanyozott, hogy azonnal kiszaladtam a kertbe, és megmentettem a még zöld, a már csigák és pici, gusztustalan fekete bogarak által össztűz alá vett paradicsomjaimat.



Próbáltam a neten okosodni a bogarak kilétéről, egyedül Bálint gazdánál találtam egy mondatnyi bizonytalan utalást rájuk. Hálás lennék, ha valaki megerősítene abban, hogy ezek az apró, fekete bogarak, amelyek mindig augusztus végén jelennek meg a paradicsomjaimon és krátereket fúrnak bele, valóban vándorpoloskák.
Ez azért is fontos lenne számomra, mert évről-évre egyre szorosabb viszonyt ápolok a paradicsom bokraimmal, számuk évente nő, és már most ecseteltem ApaMackónak a jövő évi terveimet. Szeretném a hátsó kertet teljes mértékben a paradicsom és fűszernövény termesztésnek szentelni.... Ennek, természetesen naaaagyon örült, mert ő nyerte meg a kert felásásának felemelő feladatát. :-)

Az időjárástól már nem nagyon remélhetem, hogy beérnek a paradicsomjaim, ezért követve Notburga tanácsát, én is leszedtem őket, a hibátlanokat kiválogattam.

Előkészületi munkák:
Tekintettel a vándorpoloskákra, egy éjszakát erősen esetes vízben (1 dl 20%-os ecet egy vödörnyi paradicsomhoz, víz ellepte) ázott.
Másnap a főzőedényeket 5%-os almaecettel kiöblítettem, az ecetet kiöntöttem az edényből. A lábosokat nem töröltem el. Azért van erre szükség, mert ennek az apró trükknek köszönhetően garantáltan nem ég le a lekvár.
Másnap apróra vágtam a paradicsomokat, és feltettem főni. Készült édes és sós variáció is.

Sós zöldparadicsom pesto:
- 1,3 kg  zöldparadicsomot (tisztítás utáni nettó súly)
- 5 dkg sóval megszórok.
Szűrőbe téve, egy órát csurgatom a levét. A sós lét kiöntöm, a paradicsomokat felteszem főni. Nagyon lassú tüzőn főzöm. Kb. 3 órát főztem, időnként megkavartam. A vége előtt megkóstoltam. Hozzáadtam a szárított fűszereket:
- kakukkfűvet
- bazsalikomot
- rozmaringot
- 3 ek barnacukrot.
Még kb. 5 percig főztem, összeturmixoltam, nagyon sűrű lett. Kifertőtlenített (200 C fokos sütőben kigőzölt) üvegekben töltöttem, a tetejére olivaolajat töltöttem, celofánt tettem a tetejére.
Én a két celofán közé szoktam tenni a tartósítót. Jelen esetben az olivaolaj és a celofán is védi a paradicsom pestómat. Dupla védelem! (Természetesen az olaj miatt nem állítottam fejre az üvegeket.) Mehetnek a száraz dunsztba.
Ötlet: nem kell kipakolni a dunyhákat, helyette elegendő, ha a sütőt bekapcsoljuk 95 C fokra és pár órát még melengetjük a befőttjeinket, lekvárainkat. Csak 2 nap múlva szabad kinyitni, akkorra hűlnek ki maguktól.
Gyömbéres zöldparadicsom lekvár:
- 2,5 kg zöldparadicsom, apróra vágva
- 0,5 kg barna cukor
Megszórtam a cukorral, szintén szűrőben hagytam egy órát csurogni. A levét azonban félre tettem!
Fél óra után a lecsurgatott paradicsomokat feltettem főni. Nagyon lassan, összesen kb. 4 órát főtt, lefedve. Szintén kavargattam néha. Amikor már negyedére zsugorodtak a darabocskák, hozzáadtam:
- 3 fahéjrudat,
- 2 cm reszelt gyömbért.
Ezzel még jó órácskát rotyogott lassan.
Megkóstoltam, nekem elég édes volt így is, tudom, több cukor illenék hozzá, de az én izlésem szerint, nekem egyszerűen nem kellett több, a dunszt és a két fólia közötti tartósító miatt el fog állni, emiatt nem aggódom. Édesíteni tudom utólag is, sőt ha ez a módszer bevállik, legközelebb mézzel készítem majd.
Kifertőtlenített üvegekbe szűrtem úgy, hogy szűrőkanállal csak a sűrűjét szedtem le.

Zöldparadícsom szörp:
A leve a lábosban maradt. A levét átszűrtem, hozzáöntöttem az elején nyert lét. Kb. 5 percig forraltam, majd ezt is üvegekbe töltöttem. Szintén a dunsztban vár jó sorsára. :-)

Izgatottam várom hogy kijöjjenek a dunsztból, mert már most rengeteg ötletem van mibe fogom felhasználni. Nem akarom előre elsütni a puskaporomat, levestől a fagyiig sok ötlet kavarog a fejemben. Megígérem, be fogok számolni a kísérleteimről.