2010. június 19.

Update békacomb

újból esik. A békák visszaköltöztek. Megint folyamatosan sípolnak az ablakunk alatt. Végül is igazuk van, nálunk "all inclusive" ellátás van a kertben, mert a szúnyogok felhőkben repkednek. Mi melegvérűek, már csak védőfelszerelésben merészkedünk ki a saját kertünkbe...
Feladom. Beismerem, győztek. Ha többet nem jelentkeznék, felfaltak a szúnyogok!

2010. június 16.

Békacombot ropogtatott

ahogy a gyerekdal is mondja. De mi nem vagyunk ilyen kegyetlenek. Előre lelövöm a poént, mi megmentettük a békákat, sőt megalkudtunk velük, maradhatnak ha akarnak, mert ugye sok a szúnyog :-)

Tényleg nem tudom eldönteni, hogy az időjárás viccel-e velünk, vagy ez komoly. Mindenesetre sose hittem volna, hogy ez megtörténik velünk. A kertünkben van egy mélyebb pont, ahol összegyűlik az esővíz, kb. 30 cm mély lehet. Hiába szívjuk le a vizet, másnapra ugye megint tele van, mert folyamatosan jön az égi áldás. Még kora tavasszal beköltöztek a békák. Egy fiú és egy lány. Végighallgattuk a szerelmi életüket, ami nem kurutyolás, hanem ütemes sipolás. Kérem tisztelettel, ezek a békák sötétedéskor kezdik, majd egész éjjel (mint egy beragadt riasztó) ütemesen sípolnak. Már kezdtem megszokni....
mikor egyik nap fájdalmasra és túl közelire váltott a hang. Sehogy sem értettük a dolgot, míg Apamackónak a pincében nem akadt dolga. Onnan ugyanis nem üres kézzel jött fel:

Ő urasága ugyanis beköltözött a pincékbe! Faggattuk, hogy mégis ezt hogyan gondolja. Szemét lesütve, bevallotta, hogy ez a rengeteg eső már neki is sok volt! No és az asszony is elfordult tőle, mert a rengeteg kis ebihal lekötötte minden figyelmét.

Könyörgött, hogy ne tegyük ki a szűrét, mert unja már a sok vizet. De hát nincs mit tenni, a házban nincs helye. Bár a kismackók könyörgőre fogták a dolgot, hogy vegyünk neki egy terráriumot, de Apamackó hajthatatlan volt....

Most írhatnám, hogy kibékültek asszonybékával és boldogan éltek, amíg meg nem haltak, de sajnos a történetnek nagyon szomorú vége lett. Nem, nem mi voltunk a gonosz és kegyetlen békaevő népség, hanem ő, Kormi, a szomszéd pofátlan, álnok zord macskája.

Kivadászta a vízből az asszonyt! Békakirályunk bánatában szó szerint világgá ment...
mi meg itt maradtunk a végtelen sok szúnyoggal. :-(

2010. június 4.

Fritatta. Ma reggel...

még mindig esik az eső. Kismackóim szerint a téli sok hó -miután körbejárta a földet- most visszajött eső formájában. Hosszan álmodoztak arról, hogy milyen buli lenne, ha így június elején újból másfél méteres hó állna a teraszunkon. Megnyugtattam őket, hogy ha így folytatjuk a környezetünk tönkretételét, akkor nem sokára esélyes egy havas nyár....

Péntek lévén, már mindenki elég kókadtan kezdi a reggelt, ráadásul Kiskamasz Mackó osztálykirándulni megy (mikor máskor, hiszen "jól esik":-)) és csak este kapnak meleg ételt. Ez ihlette a ma reggelünket:
miután megfelelő mennyiségű koffein segítségével elérem a működési sebességem felét, serpenyőt és olajat ragadok.
Bekapcsolom a főzőlapot, idő kell neki, míg bemelegszik. Nekem is, ezért egy giga erős zöldteával még rásegítek a koffein-bombámra. Na, melegszünk. Mindketten.
Egy nagy fej hagymát megpucolok, (jé, így reggel nem büdös! - vagy még alszom...) a köhögős-szörcsögős valóságra tekintettel 4 gerezd fokhagymát is megszabadítok a héjától. Mire rádobom a hagymákat az olajra már gyöngyöz is, tetőt rá!
Közben találok a hűtőben néhány brokkoli virágot, amit hajszál vékonyra szelek, a hagyma után küldöm a forróságba. Mikor illatozik, átforgatom, visszafedem. Közben az egész napi elemózsiát becsomagolom a Kiskamasznak, könyv, játék, és a papucsot is pótlom. Morog egy keveset, hiszen medvéből van. Én visszamorgok, hogy fogat is kell ám mosni (mármint az osztálykiránduláson). Úgy látom, 1:0 a javamra.
A tojásokat kis tejjel sóval, szerecsendióval nagyon habosra verem. Ráöntöm a hagymás-brokkolis illatfelhőre. Lefedem. Mire minden pasimaci az asztalhoz szállingózik, meg is szilárdul.

A végtelenül könnyű, együtt elfogyasztott meleg reggeli megteszi a hatását. Mosolyognak! Kórusban! Még a két kis pasimaci is elfelejt összeverekedni az autóba kászálódás közben. Sőt, az égiek is mellénk szegődnek, 12 perces csúcsot futnak a suli felé. Beérnek időben. :-)

Mikor becsukom az ajtót mögöttük, rádöbbenek, hogy elfelejtettem lefényképezni a fritattát. Annyi baj legyen! A jó hangulat, a kellemes melegség a pocakunkban és a jól indult nap többet ér.
Hasonlóan szép reggeleket kívánok nektek is.

Kép innen.

2010. június 3.

Vörös sügér friss fűszernövényekkel

Pici fiam napok óta nyávogott, hogy halat szeretne vacsorázni. Hétköznap ugye csak sietősen van lehetőség bárminemű varázslásra, ezért ez a villám recept született. Impulsive alapon, ott a konyhában kitalálva. Természetesen örömmel használtam fel az éppen kihajtott friss fűszérnövénykéimet.

A halat kivettem a mélyhűtőből, meleg víz alatt pár perc alatt kiengedett épp annyira, hogy ne fagyassza el a kezemet. Rákentem a következő pácot:
dijoni mustár, fekete olivabogyókrém, citrom, só, olaj

A tetejére friss zsályalevelek és rozmaringágacskák (még nem fás) kerültek. Betettem a sütőbe és kb. 3/4 órát sütöttem. Legnagyobb bánatomra, olyan picire összesültek, hogy szinte nagyítóval kellett keresni a halakat a nagy tepsiben. :-(

Ekkora lenne a víztartalma a sügérnek? Azt természetesen tudom, hogy a táppal való etetés miatt az emlősöknek, szárnyasoknak nagyobb a víztartalma mint régen. De hogy a halaknak is? Ti tudjátok az okát? Jaj, ne mondjátok, hogy "te kis butus, hiszen vízben úszkál!", mert azt én is tudom. De most olyan jelentősen összesült, hogy a végeredmény megdöbbentő volt! Az eredet méretének a harmada maradt meg. Ez normális?


2010. június 1.

Kínzó kérdések - Gasztrogyereknél

Amióta megosztom konyhai csínytevéseimet a nagyérdeművel, azóta mélyebb gondolatok szántják öreg, ráncos homlokomat. El-el gondolkodom mit és mennyit, mennyi ideig, hogyan jobban???
Néha keresgélek, sokat olvasgatok, és szeretem ha tanulhatok blogtársaimtól. Mert tanulni mindig jó, mások tapasztalataiból különösen.
Rátaláltam Gasztro gyerekre, aki Ecetben és Olajban pácolódva nőtt fel. :-) Tehát, pontosan tudja, hogy vezeti a konyhát egy gasztroblogger anya.
Végignézve Gasztrogyerek kérdéseit, úgy gondolom, sok olyan van közöttük, ami engem is nagyon érdekel, több évtizedes konyhai múlttal a hátam mögött is.

Ízelítőül néhány kérdése:

még sorolhatnám: spenót nyersen? pálinka? sütiknél hozzávalók sorrendje? hagymaszag űzés házilag stb.

Szerintem ezek mind olyan kérdések, amiket jó (lenne) tudni, és nem szégyen megkérdezni. Mert magamból kiindulva, bizony sokukra magam sem tudnám csípőből a választ.

Miért ez kiolthatatlan tudásvágy? Mert szerintem soha nincs tökéletes, mindig lehet valamit jobbá tenni, tanulni, csiszolni, tökéletesíteni. (Jó, jó tudom, maximalista vagyok..., bocs.)

PS: mielőtt még bárki névtelenül szétkommentelne, előrebocsátom, hogy természetesen Gasztrogyerek engedélyével reklámozom őt. :-)