Egy gasztrobloggerhez méltatlan recept

mondhatnátok. Talán igazatok is lenne. A történet főszereplői ismét kismackóim. A másnapi sportversenyük előtt az edző kiadta: szénhidrátban gazdag vacsora legyen, mert az energiát ad másnapra.

Gasztro-blogger anya beindul, sorolja a finomabbnál finomabb ételeket.

- Mit ennétek kincseim, 3 sajtos pizzát, felfújtat, sajttortát, spenót tortát....?

Négy szomorú szempár néz rám értetlenül.

- Anya, nem lehetne egyszer egy sima sajtos-tejfölös tészta?

Kicsit csalódott vagyok, mert ennél azért jobb válaszra számítottam. Aztán meggyőznek:
- Anya, hidd el, mi ezt szeretjük a legjobban!
A végső érv pedig végképp megdönthetetlennek bizonyult:

- Az edzőnk is ezt csinál ma este vacsorára kis Marcinak! (a kisfiának)

Igen, van ilyen is. Vannak olyan esték, de akár hetek is, amikor nem kell csuda dolgokat alkotni, a legegyszerűbb étel esik a legjobban. Megfőztem, lereszeltem, rátettem, megettük. Fotó nincs, ez az étel nem méltó a megörökítésre.