Kefíres zsömlék két szólamban énekelve

A hét végén Édesanyám, közismert nevén, NagyiMaci születésnapját ünnepeltük. Idén, én készítettem az ünnepi menüt. Így 4szemközt :-) bevallom nektek, nagyon izgultam, hogy minden a legnagyobb rendben legyen! Azt hiszem, senkinek a világon, még Erzsébet királynőnek sem főznék nagyobb odaadással, mint saját édesanyámnak.

Szép sorban jönnek majd a finomságok, de legeslegelőször a menü legapróbb része, ami csak kiegészítő falatkának készült, de oly' nagy sikert aratott, hogy egyrészt a maradékot be kellett csomagolnom Anyáéknak, másrészt a kismackók azonnali (!) ismétlést követeltek.

Ez az apróság nem más, mint egy késleltetett kelesztési technikával készült kefíres zsömle. A késleltetett kelesztést azért szeretem nagyon, mert minden különösebb ízesítés nélkül is, nagyon finommá teszi a kenyértésztát. Tulajdonképpen nincs sok teendő vele, előző este bekevertem, kidagasztottam, majd kitettem a zegernyébe a speizba, ahol mostanában éppen csak +2 C fok van! (A hűtőszekrészemben nincs annyira hideg, mint a ott!)

Hozzávalók:
60 gr oliva olaj
150 gr kaukázusi kefír
200 gr rozsliszt (teljes kiőrlésű)
200 gr fehérliszt (bio)
200 gr rétesliszt
1 ek búzasikér
1 ek barna cukor
1 tk só
csipet aszkorbinsav
25 gr friss élesztő pici meleg vízben feloldva
kb. 2 dl víz

Elkészítése:

Én, minden használati utasítás és jó tanács ellenére először a száraz alapanyagokat teszem a kenyérsütő üstjébe. Bekapcsolom nyitott fedővel, hagyom hogy a lisztet a többi adalékkal kb. 10x-szer megforgassa, és csak ez után adagolom szép lassan a folyékony hozzávalókat: oliva olaj, kefír (szobahőmérségletű), feloldott élesztő, és annyi víz, hogy ne legyen ragacsos a tészta.

Nos, ez kb. 1,5 év kisérletezés után született technika. Mivel mindig van teljeskiőrlésű liszt a kenyértésztámban, ezért a vízzel óvatosan kell bánni. Ha túl sokat teszek hozzá, ragacsos lesz a tészta, ha túl keveset, kelesztés közben kiszárad. Éppen ezért, óvatosan, lassan adagolom a vizet, és néha az ujjam hegyével megtapintom a tészta felületét. Akkor jó, ha nem ragad, de nem is túl száraz.

A többit a gépre bízom. Kidagasztja. Amikor kész van a dagasztással, gyorsan kiveszem, nem engedem neki melengetni. Kiolajozott kelesztőtálba csusszantom a tésztát, szorosan lefedem és fagyoskodásra ítélem a jéghideg speizban.

Másnap reggel a reggeli kávém mellé behozom a konyhába. Kb. 1,5-2 óra múlva, mindketten magunkhoz térünk, én kezdek felébredni és "üzemi sebességre kapcsolni", a tésztám is kezd átmelegedni. Ekkor kiszaggatom a zsemléket. Sütőpapírral bélelt tepsire rakom, a tetejét bevagdosom, jó bőven vízzel megkenem, díszítem.

Az ünnepi menühöz szánt zsemléket nagy szemű sóval szórtam meg.

A "visszatapsolt" adagot kinyújtottam, és megtöltöttem sajttal (füstölt, zsíros, sonkával ízesített sajttal, illetve volt egy kevés gorgonzola). Ezek tetejét tojás sárgájával kentem le, és reszelt sajttal díszítettem.

Mindkét verziót 185 C fokon kb. 15-20 percig sütöttem. Akkor jó, ha pici kongó hangot hallasz, ha megkopogtatod a zsömle alját.

Mit sütsz kis szűcs? :-)