Vannak ízek, amikkel nem tudok betelni. Ilyen, az enyhe narancs íz a süteményekben, amik csak a háttérben, óvatosan kúsznak be az ízek kavalkádjába, de teljesen elvarázsolnak és selymesen teljessé teszik a süteményt. (hűűű, micsoda költői kép... :-))
Mindig bosszantott, hogy csak telente, narancsszezonban tudok a sütibe tenni narancslét vagy a reszelt héját. Nagymamám a héját vékonyan lehámozta és lecukrozta, így tartósította. Nos, én egy picit gyorsabb módszert választottam, lereszelem a héját és cukrot szórok rá. Korlátlanul eláll.
Kismackók már tudják, mielőtt lehámoznák a narancsot, le kell reszelni a héját. Csak szólnak, hogy a konyhapulton vár egy újabb adag. :-) Egy üvegben gyűjtögetem.
Szinte minden mákos sütimbe teszek belőle, de jó szolgálatot tesz a sütőtök mellett is, és egy sima csokis keksznél sem haszontalan.
Amilyen nagy rajongója vagyok, múltkor a délutáni cappuccinomba is tettem egy mokkáskanálnyit. Hmmm, a fekete teába is finom.... tudod, kapható is ilyen, Lady Gray a kék dobozos...
Sorolhatnám még az ötleteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése