Bejegyzések
- Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat.
- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.
A török császár megmérgesedett, erővel elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kis kakas igen megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
A török császár, csak hogy ne hallja, bement a palotába, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Megharagudott erre a török császár.
- Eredj te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd bele a kútba.
A szolgáló megfogta, s belé vetette a török császár legszebb kútjába a kis kakast. Ez a kút arról volt nevezetes, hogy a világ legfinomabb borát adta minden nap.
A kis kakas elkedett kiabálni a kútban:
- Szídd fel begyem, a sok bort, szídd fel begyem a sok bort!
Arra a begye mind felszítta a bort a kútból. Erőre kapott tőle a kis kakas, felszállott a török császár ablakába, s még hangosabban kiabált:
A török császár most már igazán megmérgesedett. Mondja a szolgálójának:
- Eredj te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe azt a kis kakast. A szolgáló igen csak megsajnálta a kis kakast, megfogta, s belé vetette a török császár harmadik kemencéjébe.
A kis kakas elkezdett kiabálni:
- Ereszd ki, begyem, a sok bort, hadd oltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, a sok bort, hadd oltsa el a tüzet!
Erre a begye mind kieresztette a sok bort, s eloltotta vele a tüzet.
A lángja alig pislákolt, egyet egyet lobbant még, de parazsa három álló napon keresztül oly' nagy meleget adott, hogy szép barnára sütötte a kis kakast.
Negyed nap azt mondja a török császár a szolgálójának.
- Eredj te szolgáló, nézd meg mi van azzal a szemtelen kis kakassal, már vagy három napja nem hallom a kiabálását.
Megy a szolgáló a kemencéhez, nézi, nézi a kis kakast, megforgatja, meglapogatja, megpirongatja de csak nem akart életre kelni. Szalad a török császárhoz, jelenteni a hírt.
- No, szolgáló, tálald fel nekem ebédre, azt a szemtelen kis kakast!
Összefutottak a császári udvar főszakácsai, a szakácsok legnagyobbika a messzi Frank honból érkezett. A francia szakács így szólott a többieknek.
Ette, ette a török császár, de csak nem boldogult vele. A kis kakas húsa bizony száraz volt, fujtós és rágós, amelyen se a borban pácolódás, se a konfitálás nem segített. Meg is feküdte a török császár hatalmas pocakját. Hánykolódott az ágyában egész éjszaka, sehogy sem jött álom a szemére. Mikor pirkadatkor elszenderült, álmában hallotta a kis kakas kiabálását.
- Kukuriku, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom!
Napokig búsálódott a török császár. Azt mondta a szolgálójának:
- Eredj te szolgáló, fogd meg a gyémánt félkrajcárt és még szedjél össze hozzá annyit, amennyit a kis kakas bendőjébe tudnál tömni. Vidd el annak a szegény gazdasszonynak, bizonyosan hiányzik neki a kis kakasa.
Természetesen a mese pozitív vége csak kötelező mesei elem, a zord valóság sajnos egészen más:
Így járt a kis kakas, és -bár nem vagyunk török császárok- így jártunk mi is. A termelő néni akitől vásároltam, megesküdött, hogy ez egy alig másfél éves kis kakas. Szerintem legalább 3 éves lehetett, mert a világ legjobb (!) receptje sem tudta a húsát puhulásra bírni.
Mi ebből a tanulság? Én, mint a mese krónikása és a török császár főszakácsa elhatároztam: SOHA TÖBBET NEM VÁSÁROLOK ENNÉL A NÉNINÉL semmit.
Ez pedig nem olyan szép végkifejlet, mint a mesében....
Vajon jó üzletet csinált?
Az eredeti receptek a Bűvös szakácson, Gabojszánál, Ízbolygónál, Malackarajon, Ha bolond ne szedd le blogokon. Élő kokas képei innen, és innen.
1 megjegyzés:
szép az átírat :)
Megjegyzés küldése