Vasárnaponként kényelmesen, lassan, és nagyon finomakat szoktunk reggelizni. Közben jókat beszélgetünk, tervezgetjük a napot.
Amikor házasságunk hajnalán Angliában túráztunk, sokszor ettünk klasszikus angol (nagyon laktató) reggeliket. Energia tartalma kitartott egész nap, pedig a túrákon nem volt megállás. Akkor még fiatalok voltunk és erősek :-) így bírtuk.
Az évek során elhagytam belőle a sok egészségtelen dolgot, így a jó kis zsírtól fröcsögő debreceni kolbászt (ma már nem bírja a gyomrunk), a szalonnát, a babbal pedig eleve nem vagyok jó viszonyban.
Előveszem a két legnagyobb serpenyőmet. Az egyikbe mennek a párolandó zöldségek: sárgarépa, gomba, szinte mindig a főszerepet kapják. :-) A statiszták viszont sorban állnak a castinghoz: vastagra szelt cékla vagy karalábé, vagy félbe vágott egybe főtt krumpli, néha fehér répa is. Mi nagyon szeretjük a fehérrépát párolva. Melléjük dobok 1-2 gerezd fokhagymát is, hogy az olaj átvegye az ízét. (Ha hússal esszük, akkor a kolbászkák vagy a virslik is itt landolnak. Bár ez egyre ritkább.)
A zöldségeket nagy lángon hirtelen pirongatom. Azt szeretem, amikor belül még ropogós, de a külseje már megsült.
A másik serpenyőmben olyan tojást készítek, amit a kis mackók aznap reggel megszavaznak. Akár tükörtojást, akár a rántotta bármely formája nyerő náluk. Most a hagymás tojásrántottára esett a választásuk.
Igyekszem évszaktól függően friss salátával, teljes kiőrlésű kenyérrel (ez ma már alap a konyhámban) kínálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése