Húsvéti konfitált báránycomb

Ha húsvét, akkor báránycomb. A kaland már a vásárlásnál kezdődött. Bajban vagyok a húsválasztékkal és az árakkal. Az utóbbi időben nagyon rossz tapasztalatokat gyűjtöttem e téren. Most, húsvét előtt végiggondoltam, hol is szerezzem be az ünnepi menühöz a húst. A legközelebb lévő békásmegyeri piacot azonnal elvetettem, mert oly' fokú igénytelenség jellemzi, hogy attól már sírhatnékom támad. Minden árusnál ugyanazt lehet kapni, ráadásul az árak is meglehetősen egyformák. Itt, a város szélén, közel a termelőkhöz, mindig drágább minden, mint a Lehelen vagy a Fény utcai piacon.

Most azonban nem volt kedvem bemenni a városba, tülekedni a tömegben. Ezért a Metro áruházra esett a választásom (bár nem szeretem ezeket a nagy hipermarketeket). Nem bántam meg. Hihetetlen hús választék van, friss és fagyasztott egyaránt.

Az általam dermesztőnek nevezett szobában vannak a friss húsok. Volt is magyar báránycomb csonttal, vákumfóliázva, ha jól emlékszem, kb. 3400 Ft/kg áron. Ismerve kis családunk létszámát és a pasimacik étvágyát, erős fejtörés következett. Ugyanis egy étkezéshez, szükséges kb. 1,2 kg színhús (csont nélkül). Ez kb. 1,8 kg lenne csonttal, ami 6120 Ft-ot kóstál. Naaa, neee, egy ünnepi ebédért ennyit nem lehet adni! Mackómama lekonyuló fülekkel kimegy a dermesztőből. :-(

A fagyasztott húsok táján járva örömmel felfedeztem, hogy csont nélkül (!), konyhakészen kapható újzélandi báránycomb, pontosan 1700 Ft/kg áron! Én, a lelkiismeretes magyar vásárló, azonban nem sikoltottam fel örömömben, hanem erős gondolkodás következett. Kb. 20 percet ingáztam a kétszer olyan drága magyar, és az újzélandi báránycomb között, miközben életem párja azt hitte, a neje megőrült! De nem.... csak húst vásárol. :-)

No de, kérem tisztelettel. Én szeretem támogatni a magyar gazdákat, ha tehetem szívesebben veszek magyar terméket. Ám, kétszer annyiért azért mégsem. Sajnos, a lehetőségeim nem ilyen "szélesek". Így aztán, hosszú tépelődés után az újzélandi báránycomb landolt a kosarunkban. Ismét jó döntés volt.

Itthon a felolvasztást követően megtisztítottam a hártyáktól és a faggyútól. Illetve tisztítottam volna, ha lett volna. Direkt lemértem, hogy mekkora volt a veszteség. A hús 0,5 %-a! Újabb jó pont.

Pácot készítettem: oliva olaj, só, bors, őrölt rozmaring, fokhagyma zúzva. Ezzel vastagon bekentem a húst, és egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Másnap áttettem a római cserépedényembe és felöntöttem 0,5 liter jó fajta vörösborral, tettem bele 2 fej vöröshagymát egészben, 5 gerezd fokhagymát, 5 ágacska rozmaringot, 5 ágacska kakukkfüvet,  babérlevelet. Lefedve, nagyon lassan sütöttem. 

A konfitálás lényege az, hogy a hús belső hőmérséglete nem lehet több, mint 70 C fok. Ezt egy hústűvel lehet ellenőrizni. Ha nincs ilyenünk, akkor a sütőt ne állítsuk 80-85 C foknál melegebbre. Így kb. 20 órát (!) sütöttem, míg a hús hihetetlenül porhanyós nem lett. Ne feledjük, azért tartott ilyen sokáig, mert egy viszonylag nagyobb darab húsról van szó.

Tálalás előtt már magas hőmérségleten sütöttem át, picit megpirítva a tetejét. Hihetetlenül finom, omlós lett!

A hús szaftját picit besűrítve kínálhatjuk mellé.