Készülődés és pofára esés sok sok sütivel

Mint nagycsaládos medvefamília, az időjárással dacolva egy nagyszabású, sok gyerekes, szabadtéri összejövetelre készülődtünk napokon keresztül. Tudomást nem véve az özönvíz mennyiségű esőről, mi hittünk abban, hogy napsütés lesz és az eső elkerül! Hála a pozitív vizualizációnak így is lett. Reggel hét ágra sütött a nap, sehol egy gomolyfelhő.

Dél körül megérkeztünk a buli helyszínére, ahol egyetlen egy autó sem volt, pedig legalább 15 család volt meghíva! Némi telefonálgatás után kiderült, hogy barátaink "elfelejtetek" szólni, hogy aznap reggel a buli helyszínét átrakták kb. 50 km-el odébb...

A történet ezen részét nem dokumentálom, itt és most következzék hatásszünet...

Felocsúdván a döbbenetünkből a bulit megelőző napokban készített süteményekre koncentráljunk inkább:

Kismackóim lelkesen készítették a kókuszgolyókat, hókiflit sütöttem (gondoltam illik az időjáráshoz :-)) és banánkenyeret is készítettem.

Ez utóbbi szerintem olyan izgalmas, hogy egy külön posztot is megérdemelt! Így tehát, most jöjjön  a jó öreg hókifli, és a megunhatatlan kókuszgolyó.

A hókifli tésztájához sok receptet elolvastam, így nincs eredeti, autentikus. Nekem fontos volt, hogy másnapra ne száradjon ki, ezért egészségmániámat a suttba dobva zsírral készítettem. (Azért azt be kell látnom, hogy a zsírral készített sütemények nagyon finomak!)

Hozzávalók:

50 dkg rétesliszt

10 dkg kacsazsír

10 dkg olvasztott vaj

kb. 1,5 dl tejfel (amennyit felvesz)

só,

1 tk szódabikarbona

kb. 5 csomag vaníliás cukor

Jól összekeverem, egy éjszakát a hűtőszekrénybe küldöm. Másnap kinyújtottam 1-2 mm vékonyra, kiszaggattam, tekertem, formáztam, kedvemre játszottam a tésztával. (Így lett a kis kifliken kívűl, csigabiga, házikó, perec stb.) 160 C fokon kb. 15 percig sütöttem.

Végig lestem, mert nem szabad megpirulnia. Amikor icipici színe kezd lenni készen van.

Még forrón jól nyakon öntöttem vaníliás cukorral, és összeráztam. Ez adja az édességét. Nekem elegendőnek tűnt ez a cukormennyiség, nem hiányolom a tésztából.

Most pedig következzék az örök sztár, a megunhatatlan, a csodás, az elronthatatlan kókuszgolyó! Tadadadammmm!!!

Ez a recept már egy letisztult, kikisérletezett variáció. Bizonyosan lehetne még javítani rajta (tippeket szívesen fogadok), de ezt már megörökítésre méltónak ítélték a Pasimacik. Az érdem egyébként is az övék, mert ők formázták, ilyen csodálatosra. A legyen-e benne meggy -súlyos kérdésnél- ugyan több pártra szakadtak, de ezt egy huszárvágással megoldottam. Legyen ilyen is, olyan is, így mindenki kedvére válogathat. :-)

Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz

10 dkg vaj

3 ek kakaó por (Holland, sötét)

30 dkg porcukor

1 ü. Oetker rumaroma (őszintén, véletlenül tettem bele az egészet, de nem ártott neki, sőőőőt!)

2 dl koffeinmentes fekete kávé giga erősre főzve

meggyszörp

Tölteléknek: nyersen eltett meggydarabok

Az elkészítése nálunk így történik, avagy:

Amikor a pasimacik beindulnak egy sütire

Mert ugye ez egy rém egyszerű recept lenne. Összekever, állni hagy, formáz. Igen, máshol ez biztosan így van, de nem nálunk. A hírre, hogy ez fog készülni, az összes kismackó kitódult az én 2 nm-es konyhámba! Ezzel én ki is szorultam onnan. Rövid politikai tárgyalások után mégis bebocsátást kaptam a saját konyhámba, sikerült rendeznem a sorainkat. Látványos gyorsasággal összeállítottam a tésztát. Az egész üvegcse rumaroma beleöntése is annak volt köszönhető, hogy Mackólányka éppen lepotyogni készült a pultról és bal kezemmel őt próbáltam a magasban tartani. (10 kg!) Nem pottyan le, ne küldjétek a gyámhatóságot. :-)

Mackólányka előszeretettel ül a konyhapulton ahonnan jó kiskuktaként figyelheti az eseményeket, és kóstolhat kedvére. (Valamint lepakolhatja a fűszerpolcot, kiszedheti az összes filteres teát és a mézesüveget is nyalogathatja...)

A tészta összeállítása sikeresen befejeződött, ám kb. -10% veszteséggel kell számolni a kismackók folyamatos kóstolgatása miatt. Emiatt a fenti arányok lehet, módosításra szorulnak más konyhákban, mert valahol a porcukor kimérésénél és a meggyszörp arányánál elvesztettem a fonalat....

Aztán kötelező pihenő idő. A tésztának. De nem a kismackóknak. Vacsora és fürdés után a fejükbe vették, hogy ők bizony még aznap este megformázzák a golyócskákat.

PIZSAMÁBAN??? :-)

Némi diplomáciai alkudozás után sikerült a projectet átütemeznünk másnap reggelre. Sőőőt, azt is elértem, hogy előtte megreggelizzenek. Bár ezen a ponton már nem voltam diplomatikus, inkább egy diktátorhoz hasonlítanám magam :o)))

ééééés, eljött az ő idejük! Mindent megkettőztem, nehogy vita legyen bármiből, és a pasimacik félelmetes sebességgel készítették a golyócskákat, miközben azon versengtek, kié a szebb. Közben buzdítottam őket a fütyülésre, versmondásra, éneklésre. (Mert ugye ezt teli szájjal nem lehet! :-))

A végeredmény bámulatos lett. A baj csak az, hogy azóta is azt kérdezik, van-e még. Szerintem a következő hétvégén megismétlik a mutatványt.