Köles sütemény cukor nélkül

Újabb kísérlet az egészséges sütemények terén. Köles pelyhet régóta használok a mindennapi kenyerünkbe. Néhány ún. bögrés sütemény recept kísérletem is volt korábban.

Most azonban megálmodtam a kölesből készült süteményt. Mindenképpen cukor nélkül szerettem volna elkészíteni, mert drasztikusan csökkenteni szeretném a cukorbevitelünket. Mivel elég édesszájú a család, ezért szerintem a jövőben több ilyen kísérlet is lesz a blogon. Hiszek abban, hogy lehet finomakat sütni-főzni "másképp" is, nem kell egy irányzat mellett sem elköteleződni, ki kell kísérletezni, hogy kinek mi izlik. Én most ebben a kisérletező időszakomban vagyok.

Hozzávalók (nagycsaládos adag):

500 gr kölest feltettem főni

4 x-es mennyiségű vízben,

hozzáadtam:

3 fahéjrudat

1,5 cm gyömbér darabot

1 tk Stevia cseppet (nagyon ! édes lett tőle)

csipet sót.

Amíg főtt, összeaprítottam

200 gr aszalt sárgabarackot

2 nagy almát vékony szeletekre.

Kivajaztam egy nagy teflon tepsit.

Nagyon lassan főztem (kb. 1 órán keresztül, lefedve), addíg míg a köles szemecskék teljesen szétfőttek, már-már kása lett belőle, a vizet teljesen magába szívta. Ekkor lehúztam a melegről, kikerestem a 3 fahéjt és a gyömbérdarabkát, eldobtam. (Na, jó, ez így nem igaz, mert a fahéj darabkákat lemostam és hagytam megszáradni, ajándék csomagolásnál nagyon ötletesen használható díszitésnek.)

Belekevertem a forró kölesmasszába

200 gr apró kockára vágott aszalt sárgabarackot,

250 gr apró szemű mazsolát,

5 dkg vajat.

Gyorsan belesimítottam a kivajazott tepsibe. A tetejére baracklekvárt "pöttyöztem" (nálam a lekvár is mézzel készül, tartósítószer nélkül) és az almaszeletkékkel kiraktam. Nagyon vékonyan olvasztott mézet csorgattam a tetejére, különösen az almákra.

Kb. egy órát sütöttem amíg megpirult a teteje. Nagyon finom lett, kellően édes.

A kismackók nem tudták milyen reformsütit esznek, csak teli szájjal bólogattak, hogy "Anya, ez isteni". Ez így is van jól. Nem kell nekik tudományos alapon enni, ezért vagyon én, hogy lassan terelgessem őket. Ha kérdezik mi van a tányérjukon szívesen elmondom, de nem tiltom el őket drasztikusan semmitől. Igaz, igényük sincs a gyorskajákra, és ma már az itthoni kenyeret eszik szívesebben.

Hiszek abban, hogy az igényt kell felkeltenünk a gyerekeinkben, és akkor maguktól is olyan úton mennek majd, ami mentes lesz a szélsőségektől.

Update: Apamackó későn ért haza, a sütit visszatettem melengetni a sütőben. Kb egy órát még 120 C-on töltött, szerintem ez kifejezetten jót tett neki, mert jól megszikkadt, nekem így izlett jobban. Bár először sem volt lucskos, most viszont olyan igazi tésztás állaga lett!