Pici fiam napok óta nyávogott, hogy halat szeretne vacsorázni. Hétköznap ugye csak sietősen van lehetőség bárminemű varázslásra, ezért ez a villám recept született. Impulsive alapon, ott a konyhában kitalálva. Természetesen örömmel használtam fel az éppen kihajtott friss fűszérnövénykéimet.
A halat kivettem a mélyhűtőből, meleg víz alatt pár perc alatt kiengedett épp annyira, hogy ne fagyassza el a kezemet. Rákentem a következő pácot:
dijoni mustár, fekete olivabogyókrém, citrom, só, olaj
A tetejére friss zsályalevelek és rozmaringágacskák (még nem fás) kerültek. Betettem a sütőbe és kb. 3/4 órát sütöttem. Legnagyobb bánatomra, olyan picire összesültek, hogy szinte nagyítóval kellett keresni a halakat a nagy tepsiben. :-(
Ekkora lenne a víztartalma a sügérnek? Azt természetesen tudom, hogy a táppal való etetés miatt az emlősöknek, szárnyasoknak nagyobb a víztartalma mint régen. De hogy a halaknak is? Ti tudjátok az okát? Jaj, ne mondjátok, hogy "te kis butus, hiszen vízben úszkál!", mert azt én is tudom. De most olyan jelentősen összesült, hogy a végeredmény megdöbbentő volt! Az eredet méretének a harmada maradt meg. Ez normális?
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Imádom a halat, és azt hiszem ez egy isteni változata az elkészítésének
Megjegyzés küldése