2010. szeptember 17.

Finománián tanulható apró trükkök, avagy élménybeszámoló az amatőr szemével

Várok. Hetek óta várok. Mert nálam sokkal profibb késforgatók voltak ott, gondoltam a tollforgatásban is jobbak, ezért nem én fogom világgá kürtölni  az élményt.

Pedig, ezt az élményt világgá kell kürtölni. Mert olyan nagyon jó volt! Valójában mi is történt? Találkozott tíz lelkes, főzni vágyó ember, akik elbújnak a rohanó világ elől, megállítják az időt és a hobbijuknak élnek. Na, jó, kivétel Zsoltot, akinek ez mégiscsak a szakmája. :-) Meg engem, aki nagyüzemben főzök minden nap 5 emberre, aztán kikapcsolódásként újból nekiállok főzni. Hát, kérem szépen, most mondjátok: noooormális?
Nem csigázom tovább a tisztelt érdeklődőket. Már többször tettem tiszteletemet a Finománián. Voltam télen, hideg tavaszon és most nyáron. Egy szerény élménybeszámoló is fűződik szünni nem akaró grafomániámhoz. Most a RENDHAGYÓ LEKVÁROK ÉS CHUTNEY-k címet viselő kétnapos főzőtanfolyamon voltam.
Élménybeszámolómmal azért hallgattam mostanáig, mert velünk tartott Kaldeneker György is, aki a szakácsok között szerintem unicum. (Remélem, nem olvassa soraimat, mert irulni-pirulni fog.:-)) Én azonban régóta olvasom a receptjeit, számomra nagyon szimpatikus. A személyes benyomás csak erősítette az eddigi véleményemet. Nagyon szeretem, amikor valaki nem a divat után megy, hanem saját útját járja. Gyuri is így tesz, a maga példájával mutat utat az egészséges életmódhoz. Gyuri őszinte, szerény, a blogja is személyíségét tükrözi. A végtelen profizmus árad belőle, olyan ember, aki a részletekben is a tökéletességre törekszik. Mindig szem előtt tartja a környezetvédelmet, visszanyúl az ősi receptekhez, gyógynövényekhez és ugyanolyan bio párti mint én. :-)
Gyuri is megírta az élménybeszámolóját a profi szemszögéből, én az amatőr szemszögéből teszem ugyanezt.

Én csak egy megszállott háziasszony vagyok, akinek hobbija a főzés, a legnagyobb öröme a családja elismerése. Azért megyek a Finomániára, mert apró trükkök százát lehet ellesni. Ezekből válogattam most nektek, egy csokorra valót:

A szépség néha csípős belsőt takar. :-)
Paradicsom héjának lehúzása: csumáját kiszedjük, alul kereszt alakban bemetszük. Lobogó forró vízbe dobjuk egy perc erejéig, majd jégkockával dúsított hideg vizes edénybe szedjük. Nagyon könnyen lejön így a héja.

A chili, a barack és mi jó falat.
A sárgabarack és a chili paprika házasítása: bevallom, ódzkodom a gyümölcs és az zöldség házasításától, mert nehezebben emészthető az étel. Azonban ha Zsoltra hallgatva, a chili paprikát megszabadítjuk a mérgétől (kivágjuk a magházát, erejét) a sárgabarack chutney-nak, olyan fantasztikus friss és intenzív ízt fog kölcsönözni, hogy nem tudjuk abbahagyni az evést! Ez a chutney, egy gombóc vanília fagyival gazdagítva, önmagában, desszertként is megállja a helyét. Természetesen a húshoz is nagyon finom volt. :-) Apropó hús:

Hogyan készítsük el a világ legporhanyósabb csirkemellét?
Egy kicsontozott csirkemellett vékonyan bekenünk pici sóval, fahéjjal (én tennék rá még római köményt is, de most, itt nem volt) és vastagon betekertük szalonnába. Mindkét oldalát 2 evőkanál oliva olajon hírtelen megsütöttük. Kb. 3-3 perc alatt.

Majd áttettük 120 C fokos (előmelegített) sütőbe, ahol további 15 percet (nem többet!) töltött. Hihetetlenül omlós, puha, belül leveses volt! Én még soha nem ettem ilyen finom pipihusit.




Krém pillanatok alatt habszifonból:
Sajnos Zsolt az arányokat nem árulta el. De belekerült, vanília, tejszín, cukor keményítő. A végeredmény olyan típusú krém, amit nem lehet abbahagyni, ami kínálja magát, elcsábít és még a fogyókúránkat is elfeledjük két hétre! :-)

Csábítás felsőfokon.

Késtechnika Zsolttól:
ez sosem hiányzik a "tananyagból". Mert ugye én is, mint a legtöbben, olyan "háziasszonyosan" fogom a késeket. Talán emiatt lehet, hogy Zsolt állandóan aggódik az ujjacskánk miatt. Késtechnikánkat javítgatja, szünni nem akaró türelemmel.
Neki köszönhetően, ma már olyan fantasztikus késtechnikám van, hogy a fiaim is csodájára járnak! :-) Ám, ennyi híresség között én olyan zavarban voltam, hogy azt is elfelejtettem, amit azelőtt tudtam, így aztán néha vicces dolgok kerekedtek ki a kezem alól. :-)

A legvégén két fontos dolog:
Az első számú szabály: ne gyere éhesen a Rosinantéba főzni!
A második számú szabály: idefelé jövet átkeléskor, a kompról dobd be a Dunába minden búdat, bánatodat. Mert ha így teszel, olyan jól fogod érezni magad, mint ahogyan azt mi tettük.

1 megjegyzés:

gyorgy írta...

Naná, hogy olvasom.....köszönöm szépen a szép szavakat, nagyon kedves vagy:)

Minden jót kívánok!

Kaldeneker Gyuri