Skandallum!

A tavaszi nagy esőzések miatt a fiam osztálykirándulása őszre tolódott. Az erdei iskolával egyeztetve a mostani hétvége jöhetett szóba. 25 kisiskolás gyermek és két felnőttet kell(ene) elvinnie a Volánnak, Bp-től mintegy 80 km-re, Gyöngyösön átszállással.

Ez egy hihetetlenül egyszerű, logisztikai feladatnak tűnik. Első olvasatra. És akkor, ha nem a Volán Busz Zrt-ről van szó.

A tanár nénink azonnal levelet írt a szóbanforgó társaságnak, amit személyesen (!) kézbesített (nem bízva semmit a véletlenre). A levél azért szükséges, mert ún. csoportos jegyet kell vásárolni. Ez idáig rendben is lenne. Levél megíródott, tanító nénink kézbesítené, a Stadionok végállomásnál, ahol az illetékes kartársnőnek kéne dolgoznia, fél 4-ig. De nincs ott! Csak egy azaz egy néni van talpon a Volánnál, aki azonban a Népligeti végállomáson található. Sebaj, ez nem lehet akadály, és tanító néninket is kemény fából faragták, villamosra pattan, átmegy a Népligethez. Levél leadva, megbeszélve, mikor mehet a jegyekért.

Tegnap, az osztály pénzével a hóna alatt megy a jegypénztárhoz.  Itt újabb morcos kartásnő fogadja, kioktató hangon közli:

- Nincs busz, nincs jegy.

- Tessék?

- Két hónappal előbb meg kell rendelni, különben is, a kiszemelt járatra már csak 17 ülőhely van. (Odamenet, és akkor még a visszaútról nem esett szó!) Emlékeztetőül, 27 főről van szó.

- Akkor kérünk mentesítő járatot.

- Az kétszer annyiba kerülne (!) és az sincs.

- Miért?

- Mert nincs sofőr, mert nincs működőképes busz, mert min. egy hónappal korábban meg kell rendelni, mert a buszvezetők beosztása már egy hónapja készen van, és nem hiszem, hogy találunk sofőrt.... - hangoztak a megdönthetetlennek tűnő érvek.

Tanító nénink összeomlik. Gyanút fog. Nézzük meg a visszafelé jövő buszokat, vasárnap estére. Csak késő éjjelbe nyúló busz járat lenne, de a jegypénztáros néni a következő nagyon praktikus tanácsot adja:

- Kedves Tanárnő! Egyeztessen a Gyöngyös Volánnal, a Heves Volánnal és a Mátra Volánnal. Mert a visszafele utat, ők üzemeltetik.

- Hiszen, mi csak kirándulni szeretnénk! - kiállt fel kétségbeesetten tanítónénink.

Felhívja a Máv-ot, hátha legalább Gyöngyösig el tudnánk jutni vonattal. Ott is lepattintják szegényt. Buszt bérelni egy nap alatt? Számunkra nincs lehetetlen, próbáljuk meg! A legolcsóbb ajánlat a net-en: 260 Ft/km + áfa. Az bruttó 325 Ft kilométerenként. Ez oda-vissza: kb. 125 ezer Ft. Mert az "üres" visszautat is meg kell fizetni, és még ún. kiállási díjat is felszámolnak. Ez ugye gyerekenként 5000 Ft utazási ktg-et jelentene pluszban. (Ennyiért kb. 3 órára lehet magán kisrepülőt is bérelni, Budaőrsön....)

Ez, szeptemberben, az iskola kezdés hónapjában nem egy családban megoldhatatlan többletkiadást jelentene... a kirándulásra a pénzt tavaly hónapról-hónapra spóroltuk össze. Tehát, a külön busz nem járható út.

Tanár nénink párja nemzetközi fuvarozással foglalkozik. Poénkodni kezd:

- Ugyan, drágám. Adok nektek egy kamiont. A fuvarlevélre ráírjuk: "a jövő reménysége". Ilyen becses árut még úgy sem vittünk! -  villámló tekintettel néz párjára, ekkor már a házassága is veszélyben van, szegénynek.

Magyarország a "network" országa. Az egyik anyuka protekciót szerez a Volánnál! Igen, protekciót. Segíteni próbál a szerencsétlen jó lélek, fél napon keresztül keresi a megoldást. De a Volán társaságok belső hierarchiájával, bürökráciájával, anarchiájával ő sem bír. Ráadásul, ha 27 ember miatt be is állítanának egy mentesítő buszt, lenne képük felszámítani mind a 45 helyre a díjat.

Igen, ez így van, mert a nyáron a töri táborosokkal megcsinálták.

Kegyelemdöfésként tanár nénink kap egy jó tanácsot. Már most adja le az év végi kiránduláshoz a busz megrendelését, ha biztosra akar menni.

Azt gondolom, a fenti történet jól példázza kis társadalmunk mélyén rejlő problémák halmazát. Nem kivánok tanulsággal szolgálni, ezt a kedves olvasóimra bízom, mindenki vonja le maga...