Konfitált nyúlcombok vörösborban

Rájöttem arra, hogy szeretem a konfitálást, mint sütési módot. A végeredmény mindig nagyon jó, szinte elronthatatlan. Ráadásul még kényelmes is, nem kell ott állni a sütő mellett, nyugodtan magára hagyhatjuk szegény jószágot.

A titok két dologban rejlik (szerintem). Legyen elegendő lé, amiben fődőgél a szegény pára (nem kell feltétlenül tömény zsírnak lennie, mert az egyrészt egészségtelen, másrészt nem tervezem hosszas tartósítását a húsnak. A másik a fűszerezés és a hús jó minősége. (No ez utóbbiról már búsálódtam néhányszor a blogon...) Most szerencsém volt, a nyuszi combja friss volt és nagyon finom.

Először egy páclét készítettem:

1 üveg vörösbor

2 nagyobb fehérrépa

2 nagyobb sárgarépa

3 szárzeller (mármint nem 3 csomag, hanem csak 3 szál! Ennek hiányában egy kisebb zellergumó is tökéletes.)

2-3 cm friss gyömbér

friss kakukkfű ágacska, mert köhögnek a kismackók

10 szem boróka bogyó szétnyomkodva

10 szem rózsabors

só

Ezt először mint egy leves megfőztem. Apró fűszereket ún. fűszertojásba tettem, kivettem mielőtt a húsra öntöttem volna a páclét. A répa és keményebb zöldség társai maradtak a páclében, később a nyuszival együtt még tovább fődögéltek.) Ráöntöttem a nyúl combocskáira, úgy, hogy teljesen ellepje. A tetejére vékony réteg oliva olaj kerül, ez megakadályozza, hogy a levegővel érinthezzen és idő előtt megromoljon. A hűtőben pihentettem 2 napot.

Sütni, 85 C fokon sütöttem, mert a hús belső hőmérséglete így nem ment 70 C fok felé. Erről ugye volt már szó itt. Mivel a nyuszinak aprók a combjai és nem túl "erős" a húsa, elég volt 5 óra a puhuláshoz. Tálalás előtt 180 C fokon még alaposan átsütöttem kb. 40 percig (letakarva).

Ezek a fotók is Apamackó keze munkái :-) Tulajdonképpen annyira hálás vagyok neki, hogy ilyen türelmes a legújabb "őrültségemmel" kapcsolatban. Még sose kérdezte meg, hogy miért nem elég megfőzni egy ételt, miért kell lefotózni? Jó, jó, a szemén néha látom, csendes őrültnek tart...

Ha nagyon őszintén a lelkembe nézek, Apamackó sokban hozzájárult ahhoz, hogy gasztro blogot vezetek. Mindig nagyon hálás volt a főztömért, értékelte, dícsérte, megköszönte. És hősiesen azt is megette, ami nem sikerült.

Ahogy Julia Child mondta: "A legnagyszerűbb dolog a főzésben az, hogy megeheted a saját hibáidat."